Csendes Percek, 1985 (33. évfolyam, 2-6. szám)

1985-03-01 / 2. szám

„És mondá az Úr Mózesnek: ,ímé van hely énnálam: állj a kősziklára.’ ” (2.Mózes 33:21)

Biztosan hallottad már Mohamed és a hegy történetét, mely régóta közmondássá vált. Egy nap Mohamed azt állította, hogy meg tudja parancsolni a hegynek, hogy jöjjön hozzá közel, hogy megmászhassa s a tetején imádkozhasson. Nagy tömeg gyűlt egybe, hogy láthassák a csodát. Aztán Mohamed parancsolt a hegynek, hogy jöjjön közel. Bár többször megismételte rendeletét, a hegy mindvégig helyén maradt. így nem volt mit tenni, ha imáját a hegytetején akarta elvégezni, Mohamednek kellett elmenni a hegyhez és felmászni a tetejére.

Furcsa történet ez, de mégis tanulhatunk belőle. Igen gyakran úgy gondoljuk, hogy a körülményeknek a mi érdekeinkhez kell igazodniok, amikor éppen nekünk magunknak kellene dolgozni ezeknek megváltoztatásán. Azt reméljük, hogy a dolgok maguktól fognak jobbra fordulni, holott ránk lenne szükség, kitartó és szívós munkánkra, hogy jobb eredményeket érhessünk el, hogy „kedvezőbb körülményeket teremtsünk.” A sikertelenség ne tántorítson el célunk elérésétől. A dolgok fölé kell emelkedni, hogy szélesebb látókörhöz jussunk. Problémáink nem fognak azonnal és önmaguktól megoldódni, de számunkra a legjobb hely mindig az Úr mellett van, sőt rajta, ,,a sziklán”, ahova mindnyájan hivatalosak vagyunk.

IMÁDKOZZUNK: Taníts Urunk, hogy a Feléd vezető utat mindig megtaláljuk, az élet minden helyzetében. Ámen.

— Megteszem, amit tennem kell azért, hogy Isten közelében maradjak? — Dagerblom Elza (Stockholm)

HÉTFŐ, ÁPRILIS 8. —Olvassuk: János 1:35-42.

41