Csendes Percek, 1985 (33. évfolyam, 2-6. szám)

1985-03-01 / 2. szám

„Péter kimenvén keservesen síra.” — „...és Judás elmenvén felakasztá magát.” (Máté 26:75, 27:5)

Kétségbeesetten, amit Jézus ellen elkövettek, Judás és Péter elmentek, hogy egyedül viseljék bánatukat. Szembenézve a történtekkel, mindkettő azon tűnődött, hogyan is lehetne rendezni tettük következményét. Elárulása és megtagadása annak, akivel három esztendőt közeli lelki, szellemi kapcsolatban töltöttek, akiben soha semmi hibát nem találtak, kínozta mindkettőjüket. De más-más módon igyekeztek megoldani nagy problémájukat.

Kétségbeesésében és mérhetetlen öngyülöletében, Judás öngyilkos lett. Ily kevéssé ismerte Őt, az Egyetlent, akit megbántott, de aki Maga a megbocsátás. A másik, Péter, a könnyein át felidézte Jézus reá vetett tekintetét és a remény életben tartotta. Péter végtére teljes bűnbocsánatot kapott és Jézus elküldötte követjeként, hogy hirdesse az elgyötört világnak ugyanezt a megbocsátó kegyelmet.

Nagy szomorúságaim és megbánásaim idején, amikor múltbeli bűneim kísértenek és lelkiismeretfurdalásaim gyötörnek, én is, mint Péter, a könnyeimen át Jézusra tekintek, aki szól hozzám és hívogat. Benne és Tőle a Szent Lélek munkája által új akaratot kapok és megtalálom a jobb, tisztább életre vezető utat.

IMÁDKOZZUNK: Urunk, Jézus Krisztus, Benned teljes bocsánatot találunk, útmutatást és erőt az életre, bajaink hordozására. Vezess minket Lelked által. Ámen.

— Nincs olyan bűn, mely Isten megbocsátó szeretetéből ki tudna rekeszteni, ha megbánjuk. —

Buysse Pat, (Maryland)

SZOMBAT, ÁPRILIS 6. — Olvassuk: II. Kor. 7:8-12

39