Csendes Percek, 1985 (33. évfolyam, 2-6. szám)

1985-03-01 / 2. szám

NAGYPÉNTEK, ÁPRILIS 5. — Olvassuk: Ézs. 25:6-9 „Hála az Istennek, aki a diadalmat adja nékünk a mi Urunk Jézus Krisztus által.” (lKor. 15:57)

Édesapánk koporsója mellett álltunk a temetőben. Még nem szólt az Úrnak szolgája. Ferenc nagybátyám, aki az utolsó időkben sokszor volt apámmal, mialatt a rákkal harcolta harcát, mellém lépett és ezt mondta: „Hát végül is ide jutottunk. Doktorok, kórházak, orvosságok, tanácskozások, könnyek mind hiába voltak. Itt vagyunk: csend, sírgödör!

Az egész nagyhéten át, Nagypéntekre készülve, emlékeztem azokra a szavakra. Igen. A Bethlehemből való ígéret, a tanítások, a csodák, virágvasárnap, mind a Jézussal kapcsolatos események is hova jutottak? 3 órás nappali sötétség, nagy fennszóval való kiáltás, kősziklák repedése, halál. De a húsvét örömüzenete túlharsogja mindezeket. Nem annyi az egész, nem itt a vég. Az Ige beszél egy üres sírról, beszél a feltámadott Krisztusról. Beszél a Krisztus nevében győzelmes tanítványokról, kik hitükkel meggyőzték a világot. Olvassuk Pál hatalmas bizonyságtételét: „Elnyeletett a halál diadalra.” És az Ige ma is ugyanaz. Halálos ágyon, koporsók mellett, temetőben egyaránt az élet diadaláról beszél mindazoknak, akik hisznek az Isten Fia halálában és feltámadásában. A Jézus Krisztus Atyja ma téged hív, kér: higgy, s mondjad ujjongó örömmel Pál apostol szavait: „Hála az Istennek, aki a diadalmat adja nékünk a mi Urunk Jézus Krisztus által.”

IMÁDKOZZUNK: Óh, Úr Isten, ki feltámasztottad Fiadat a halálból, adj nekünk erős hitet, hogy e gyásznapot is átragyogja szívünkben a feltámadás öröme. Ámen. — A hit ösvénye az üres sírhoz vezet. —

James A. Harnish (Florida) 38