Csendes Percek, 1985 (33. évfolyam, 2-6. szám)
1985-03-01 / 2. szám
„(Pilátus) megmosá kezeit a sokaság előtt, mondván: Ártatlan vagyok az igaz ember vérétől: ti lássátok!” (Máté 27:24) Az a jelenet, mikor Jézus a tanítványok lábát mossa halála előtti este, felejthetetlenül megragadó. Talán a mosdómedence és törülköző kellene, hogy hitünk jelképe legyen! És mégis sokszor közelebb vagyunk a Poncius Pilátus példájához, mint a Krisztuséhoz. Pilátusnak alkalma lett volna, hogy Krisztuson segítsen, de ahelyett, hogy valamit is tett volna Érte, megmosta kezeit és másokra hárította a felelősséget. Mi nem ugyanezt tesszük-e sokszor? Mikor valakinek segítségre van szüksége, könnyű kibújni alóla azzal, hogy „ez nem rám tartozik”, vagy hogy „majd valaki más fog segíteni”. Krisztus igazi követői azonban felveszik a mosdómedencét és a törülközőt — az alázatos, sokszor szolgai munka jelképeit — és szolgálnak azoknak, akik szükségben vannak. A mi Urunk azt mondta, hogy „amennyiben megcselekedtétek eggyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg.” Milyen nagy öröm és kiváltság így az Ő követői lenni! Elkerülni a haszontalan szolga sorsát! IMÁDKOZZUNK: Úr Jézus,'segíts, hogy a Te példádat kövessük és életünket embertársaink szolgálatára szenteljük. Úgy imádkozunk, ahogy Te tanítottad tanítványaidat imádkozni: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben,... Ámen. — Kinek a példáját követed: a Jézusét, vagy a Pilátusét? Brittain B. Tim (Észak Karolina) 37 CSÜTÖRTÖK, ÁPRILIS 4. — Olvassuk: Máté 27:20-24.
