Csendes Percek, 1985 (33. évfolyam, 2-6. szám)

1985-03-01 / 2. szám

SZERDA, ÁPRILIS 3. — Olvassuk: János 14:15-26.

„És én kérem az Atyát és más vigasztalót ad néktek, hogy veletek maradjon mindörökké.” (János 14:16)

Amint közeledett Jézus kereszt halála, tanítványai elcsüggedtek. Jézus vigasztalta és bátorította őket. Arra biztatta őket, hogy hitükben erősen álljanak, hogy szeressék Őt és egymást. Megígérte: az Ö békességét adja a tanítványok szívébe és a Szent Lelkét küldi hozzájuk. Aki nemcsak megvigasztal és megerősít, de megvilágosítja őket minden dologra nézve.

Egy idős asszony, sok megpróbáltatáson esett át. Amint magában üldögélt tekintete a Bibliára tévedt. Kinyitotta és ezt olvasta: „vÉs én kérem az Atyát és más vigasztalót, ad néktek.” Imádkozva borult térdre és a Szent Lélek jelenléte megvigasztalta.

Ez a Vigasztaló, amint azt, Jézus ígérte, szeretetben, bölcsességben erősebb minden emberi segítségnél. Eloszlatja félelmeinket és aggodalmainkat, könnyeinket, megvigasztal és erőt ad az élet mnden körülményei között.

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, köszönjük Néked az áldott Szent Lélek vigasztaló erejét, Aki minekünk erőt és vigasztalást ad, életünk nehéz idejében. Ő velünk van, Ő ad örömet és vigasztalást nekünk, ha hittel hozzáfordulunk. Ámen.

— A Szent Lélek ad nekünk reményt és bátorságot. —

Gordon Chilvers, (England)

36