Csendes Percek, 1985 (33. évfolyam, 2-6. szám)

1985-03-01 / 2. szám

PÉNTEK, MÁRCIUS 22. — Olvassuk: Zsolt. 23.

,,Bizonyára jóságod és kegyelmed követnek engem életem minden napján,s az Úr házában lakozom hosszú ideig.” (Zsolt. 23:6)

„Te csak menj előre. Én majd jövök, persze jóval utánad.” Ezt a tréfás mondást gyakran használják, amikor két ember előtt valami kellemetlen feladat áll. Senki sem akar elsőnek ugrani a hideg tóba, vagy elindulni egy ingó deszkán a mély szakadék felett. Mégis, ha eszünkbe vesszük, amit a zsoltáríró mond, az új eshetőségekkel is bátrabban tudunk szembenézni.

Mindannyiunkra várnak kellemetlen feladatok, váratlan veszteségek, szeretteink halála, s más. Minden ilyen alkalommal elhagyatottnak érezzük magunkat. Úgy gondoljuk, hogy a türelmünknek a végére érkeztünk. Mégis napról-napra Isten megerősít minket. A szorítás felenged, sőt megértünk még valami tréfát is, mosolygunk, nevetünk, pedig azt hittük, hogy ezt mi többet nem tudjuk megtenni.

Az életünk nem lehet állandóan biztonságos, boldog és vidám. De úgy, hogy észre sem vesszük — a zsoltáríró szavai szerint — Isten jósága és kegyelme követnek életünk minden napján. Közel vannak. De ha hitetlenül hátra kacsingatunk folyton, elkerülnek bennünket. Ahhoz, hogy valami, valaki kövessen minket, ahhoz állandóan előre kell mennünk. Isten jósága és kegyelme követnek. Jósága ellátja szükségeinket, kegyelme eltörli bűneinket. Őrülhetünk.

IMÁDKOZZUNK: Szerető Istenünk, emlékeztess minket arra, hogy ha jönne is baj az életünkben, a Te jóságod nem hagy el. Tégy minket hűségesekké, növekedőkké az irántad való szeretetben. Ámen.

— Istennek része van abban, ami előttem van, jön felém. Ezért bízom. — 24 Mary Zaye (Ohio)