Csendes Percek, 1985 (33. évfolyam, 2-6. szám)

1985-03-01 / 2. szám

SZOMBAT, MÁRCIUS 23. — Olvassuk: Péld. 3:27-35.

„Ne késs jót tenni a rászorulóval, ha módodban van, hogy megtedd.” (Példabeszédek 3:27)

Milyen sokszor nem mondunk ki egy jó szót valakinek az érdekében, pedig tudjuk, hogy annak jó befolyása lenne. Egy jó szó igazi áldás lehet. A Biblia azt mondja, hogy amilyen mértékkel mérünk másoknak, olyannal mérnek majd nekünk is. Sok kedves szót mondhatunk másoknak is, másokról is.

A mi otthonunkban valahányszor egyik, vagy másik családtagnak biztatásra, vagy dicséretre van szüksége, mi mindig igyekszünk azt szeretettel, nyitott szívvel megadni. A munkahelyünkön, amikor valaki képessége szerint nehéz munkával, áldozattal csak egy kisit is tudott emelkedni, sietünk kifejezni jókívánságainkat és Isten folytatólagos áldását kérjük az illetőre.

Valószínűleg sokan cselekesznek hasonlóan embertársaik jó érdekében és örömeik fokozására. Ha mód és alkalom van rá, adjuk meg nekik a megérdemelt dicséretet.

A jó szónál azonban — bármily fontos az — nem állhatunk meg. Az Ige többre hív, jó tettre. Ma nagyon sok a világon a segítségre szoruló. Ha nincs a környezetünkben, van a távoli országokban. Egyházakon, Segély Szervezeteken keresztül van lehetőségünk az irgalmasság valamilyen cselekedetére. Mikor a Lélek sürget jót teni, ne öld meg szavát azzal, hogy „már megint kérnek”.

IMÁDKOZZUNK: Urunk. Istenünk, hétköznapi munkáink végzése között segíts meg arra, hogy hálásak legyünk és megértőek azokkal szemben, akik a Te nevedben munkálkodnak és szolgálnak. Ámen.

— Etrulia P. Dozier (Sauth Carolina)