Csendes Percek, 1985 (33. évfolyam, 2-6. szám)

1985-03-01 / 2. szám

VASÁRNAP, MÁRCIUS 17. — Olvassuk: Máté 10:37- 39:12:46-50

,,Aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az nékem fi testvérem, nőtestvérem és anyám.” (Máté 12:50)

Édesapám korán meghalt. Öt gyermeket hagyott hátra, akik közül én voltam a legkisebb. Ezért egész szeretetemmel édesanyámat vettem körül, aki sokat verejtékezett, míg felnevelt minket és Isten félelmére megtanított.

Egyszer egy hitmélyítő konferencián vettem részt, amely egy hétig tartott. Nagyon vártam anyám levelét — de nem jött. Mások kaptak postát, én nem. Az egyik reggel, amikor ismét csalódnom kellett, könnyek között mentem vissza szobámba. Valaki meglátta könnyes szemem és szólt a vezetőnek. Az szobájába hívott és megkérdezte mi a szomorúságom oka. Elmondtam. Ő figyelmesen hallgatott, majd kinyitotta a Bibliát és Jézusnak azokat a szavait olvasta fel, amelyek írásom felett olvashatók. Ezekről beszélt nekem és figyelmemet fokozatosan Jézusnak e szavai körébe vonta. Ekkor értettem meg, hogy van egy sokkal mélyebb szeretet: a mi Urunk Jézus Krisztus szeretete. Ez a felismerés ismét homályossá tette szemeimet, de ezek a könnyek már az első szeretet könnyei voltak Jézus Krisztus felé.

Kedves, idős édesanyámat változatlanul nagyon szeretem. De e konferencia óta mindenek előtt és fölött Istenemet szeretem.

IMÁDKOZZUNK: Istenünk, segíts minket, hogy életünk eseményei között szeretetedre és hűségedre hagyatkozhassunk. Ámen.

— Isten szeretete határtalan. —

R.A. Millet (La Sentinelle, France)

19