Csendes Percek, 1984 (32. évfolyam, 1-4. szám)

1984-05-01 / 3. szám

„El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál arról éjjel és nappal, hogy vigyázz és mindent úgy cselekedjél, amint írva van abban...”

(Józsué 1:8)

Távoli városba utaztunk egy szombati napon, ahol férjemnek másnap prédikálnia kellett. Eleinte élénk társalgás folyt az autóbuszban, de aztán mindenki elcsendesedett.

Az autóbusz ablakából gyönyörködtem a természet szépségében. Azon gondolkoztam, hogy vajon milyen bibliai ige illene a lemenő nap utolsó sugaraiban fürdő tájra? Különösnek tartottam, hogy hirtelen ez az ige jutott az eszembe: „Szeressétek ellenségeiteket,... imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket; hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak.”

Az út két oldalán még mindig pompázó vadvirágok Jézus szavaira emlékeztettek: „Vegyétek eszetekbe a mező liliomait, mimódon növekednek: nem munkálkodnak és nem fonnak; de mondom néktek, hogy Salamon minden dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül egy.”

Ezen a napon Isten szeretetét és teremtett világával való törődését láttam meg.

IMÁDKOZZUNK: „Köszönjük Istenünk, legdrágább ígéreteidet és teremtett világod csodáit. Urunk, a Jézus Krisztus által.” Ámen.

— Isten gondviselő hűségét naponta tapasztalhatom a Biblián keresztül. —

Chawhan Jayavantiné (Ahmedabad, India)

KEDD, MÁJUS 22. — Olvassuk: János 1:1-9.

24