Csendes Percek, 1984 (32. évfolyam, 1-4. szám)

1984-05-01 / 3. szám

„Szemmel tartom a föld hűségeseit.” (Zsolt. 101:6)

Nehéz felfogású, szellemileg visszamaradt diákokat tanítottam. Ahogy az iskolába igyekeztem, megállított egy asszony és megkérdezte, hova sietek oly nagyon. Mikor megtudta, hogy ezt a munkát önként vállaltam, megjegyezte: — Milyen dicséretes! Bizonyára sok örömöt talál benne?!

Nem árultam el neki, hogy bizony sokszor úgy érzem, hogy munkámban több az üröm, mint az öröm. Eszembe jutott, hogy milyen sokszor nemcsak meg nem értéssel, hanem kimondottan durvasággal kezelnek diákjaim. Bizony vannak napok, mikor úgy érzem, hogy erőfeszítésem hiábavaló. — De aztán az elért eredmények emlékei kerekedtek felül lelkemben. Micsoda boldogság volt, amikor egy fiú, akiről azt mondták, hogy csak az utakon elhelyezett jelzéseket tudja felfogni, — egyszer csak olvasni kezdett. A másik meg végre megértette, hogy mikor jött el az ideje a csengetésnek.

Ezen felül az én önkéntes munkám bizonyságtétel arról, hogy végül is az emberek törődnek egymással. Mikor a gyermekek megtudják, hogy a velük való bajlódásomért még fizetést sem kapok, — érzik, hogy szeretem őket. Igen Isten kedveli a hűségeseket az ő munka mezején. És ez a hűség a gyermekekre is jó hatással van.

IMÁDKOZZUNK: Uram, tégy türelmessé, amikor másoknak szolgálok. Növeld megértésemet, ne engedd, hogy bosszankodjam, mutass új utakat a segítésre. Ámen.

— A türelem „rózsát terem”, eredményekhez vezet. —

Grace Pál (Texas)

SZERDA, MÁJUS 23. — Olvassuk: Titus 3:1-8

25