Csendes Percek, 1984 (32. évfolyam, 1-4. szám)

1984-05-01 / 3. szám

„Legyen hitetek Istenben” (Márk. 11:22)

Egész éjjel vihar volt. Dörgött az ég és az öreg diófa alig bírt a gyökereivel megkapaszkodni a házunk mögött. Reggel felé, amikor felkeltünk, kis Jankó fiam kérdést intézett a nagymamához: „Nem rémült meg az éjjel, nagyanyó?”

„Nem bizony, angyalom. Szokásom szerint imádsággal fejeztem be a napot, s még a Bibliában is olvastam egy kicsit, majd nyugodtan elszenderedtem.”

„Hogy lehet az, nagyanyó? Azt gondolta talán, hogy Isten majd elkalauzolja a vihart másfelé?”

Nagymama megsimogatta kisfiúnk szöszke fejét, majd elmosolyodva csak ennyit válaszolt: „A mi drága Urunk elcsendesítette a Bibliában, a fenti igében, a vihart, és meg voltam győződve róla, hogy reánk is gondot fog viselni.”

Milyen gyakran megtörténik velünk is, hogy elpárolog a hitünk! Hogy is fogja Isten elintézni az én ügyemet s bajomat? Mikor fog ő napsugarat küldeni az én sötétségembe?

Sokan a kis Jankóhoz hasonlítunk. De ha az Úr Jézusban beletartozunk Isten családjába, akkor a fenti nagymamával mi is énekelhetjük a régi éneket: „Légy csendes szívvel és békével, Életednek Istenével...”

IMÁDKOZZUNK: Urunk, írjad szíveinkbe, hogy „Ahol ott a Jézus, mindenütt, mindenütt, ahol ott a Jézus, boldogság napja süt.” Szent nevedben kérünk, Ámen.

— Isten nem hagy el soha. —

Griffiths Jean (Skócia)

SZOMBAT, MÁJUS 5. — Olvassuk: Márk 4:35-41.

7