Csendes Percek, 1984 (32. évfolyam, 1-4. szám)

1984-01-01 / 1. szám

KEDD, FEBRUÁR 28. — Olvassuk: Márk 10:17-22

(tNe legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarataT^Efézus 5:17)

Utolsó középiskolai évem kezdetén buzgón imádkoztam, hogy megtudjam, mit akar Isten az életemmel. Szívemben úgy éreztem, ő azt akarja, hogy angol tanárnő legyek. Nagyszerű érzés volt megnyugodni Isten akaratában.

Az Úrban való megnyugvásnak ez az érzése folytatódott a négy egyetemi évem és az azt követő egy év alatt. Nem volt okom változtatni a hivatásomon. De, mint sok más tanár, én is munkanélkülivé lettem. És azóta a teljesidejű tanítás minden kapuja zárva maradt előttem. Nem tudtam megérteni, hogy miért nem taníthatok, ha az Isten akaratából lettem tanár.

Amikor az Efézusi Levélből a fenti írást olvastam, beláttam, hogy kétségbeesetten azért kerestem új tanári állást, hogy az Isten akaratát cselekedhessem. Valójában azonban én próbáltam eldöntenLazt. hogy mit is akar az Isten az életemmel.

Lehet, hogy a jövőben ismét új tanári munkát ad nekem az Isten, de lehet, hogy valami más munkába vezet. Ha minden nap imádkozom és keresem az Istennek az életemre vonatkozó akaratát, majd meg fogom érteni azt, vagy legalább is kezdem megérteni. Ezt cselekedd te is, Testvérem!

IMÁDKOZZUNK: Szerető Istenem, amint imádkozom és igédet tanulmányozom, szólj a szívemhez, hogy jobban értsem meg a te akaratodat. Ámen.

— A magam akaratát nem tartom-e többre az Isten akaratánál? — Karen G. Amstutz (Michigan)

61