Csendes Percek, 1984 (32. évfolyam, 1-4. szám)

1984-01-01 / 1. szám

PÉNTEK, FEBRUÁR 17. — Olvassuk: Jak. 2:14-26

„Mi haszna, atyámfiai, ha valaki azt mondja, hogy hite van, cselekedetei pedig nincsenek?” (Jak.2:14)

Krisztusban való hitünknek leghitelesebb bizonyítéka, ha engedelmeskedünk szolgálatba hívásának. Üres hitvallás, melyet cselekedet nem támogat, nem nevezhető élő hitnek. A hit sohasem passzív.

— Barna hajammal éles ellentétben szakállam tiszta hófehér. Egy alkalommal egy iskolásfiú toppant hirtelen elém, s azt kérdezte: „Bácsi, igazi az ott?” A szakállamat értette. „Igazi” — feleltem, s hogy bizonyítsam, jó erősen meghúztam. A gyermek kérdése azonban tovább foglalkoztatott, igazi, valóságos az, vagy csak utánzat? — kérdezhetjük sok dologról ebben a mesterkélt világban. És sajnos a hit területén is feltehetjük a kérdést magunk felé is, mások felé is. Ezt mondani: Hiszek Krisztusban, könnyű, de bizonyítani a hit valódiságát többet kíván, mint csupán beszédet. Persze a mi Urunk gyönyörködik, mikor „dicséretnek áldozatát viszünk elébe... az Ő nevéről vallásttévő ajkaknak gyümölcsét”, mégis ennél többet kell tennünk. Keresztyénnek keresztyén módon kell élnie. Senki sem tud olyan jó lenni, hogy kiérdemelje az üdvösséget, de az igaz hitet Krisztusban mindig kíséri a cselekedet. Nem jócselekedetek által, de jócselekedetekre mentettünk meg.

IMÁDKOZZUNK: Kegyelemnek Istene, segíts, hogy életem minőségével mutassam meg keresztyén voltomat. Ámen.

— Hit cselekedetek nélkül elégtelen. —

John L. Smellie (Scotland)

50