Csendes Percek, 1984 (32. évfolyam, 1-4. szám)

1984-01-01 / 1. szám

SZOMBAT, FEBRUÁR 18. — Olvassuk: Ézs. 49:14-18

„Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert Te velem vagy.” (Zsolt.23:4)

Voltál-e már valaha olyan helyzetben, hogy bár százak vettek körül, mégis egyedül érezted magad? Én már voltam. A világhírű Mayo klinika várótermében ültem, s csendesen imádkoztam. A doktor egy pár perccel ezelőtt közölte velem, hogy egy második nagy operációra van szükségem rákos betegségem miatt. Minden erőmmel megpróbáltam visszatartani könnyeimet. Az első operáción mindössze 16 nappal ezelőtt estem át. Még mindig erős fájdalmaim voltak, s most ez az újabb rossz hír! Bár feleségem és fiam próbáltak erősíteni, mégis félelmek rohantak meg, s igen egyedül éreztem magam. Kicsit később vissza kellett térnünk a szállodánkba, hogy összeszedjünk néhány dolgot az újabb kórházi tartózkodásra. Ott a postám között találtam egy levelezőlapot ezzel az ézsaiási Igével: „Én terólad el nem feledkezem — azt mondja az Úr — ímé én markaimba metszettelek téged.” Milyen csodálatos kegyelme volt Istennek, hogy sötétségemben, kétségbeesésemben ezt az Igét adta elém. Félelmeim elcsitultak, s teljes bizonyossággal éreztem, hogy az Úr velem van. Többé nem voltam egyedül, nem voltam elfelejtve.

Most az operáció után szeretném megosztani másokkal is a megtapasztalásomat. Az Úr világossága és szeretete be tudja ragyogni a legsötétebb helyet is, még a halál árnyékának völgyét is.

IMÁDKOZZUNK: Uram, sokan vagyunk sötét, elcsüggesztő körülmények között. Emlékeztess ilyenkor arra, hogy Te velünk vagy. Ámen.

— Sosem vagyok egyedül, Isten nem feledkezik el rólam. — 51 Róbert Zinnecker (Towa)