Csendes Percek, 1984 (32. évfolyam, 1-4. szám)

1984-01-01 / 1. szám

„És a halott kilépett a sírból, keze és lába kötelékekbe pólyáivá, és arca kendővel letakarva. Akkor Jézus azt mondta nekik: Vegyétek le róla a kötelékeket és engedjétek, hogy elmenjen.” (Ján. 11:44)

Próbáljuk magunk elé idézni az igében leírt jelenetet. Lázár nehézkesen, lassan jön ki a sírboltból. Még rajta vannak a halotti leplek. Noha a Lélek által újra élt, mégis barátainak kellett megszabadítani a köréje csavart leplektől, hogy mozogni tudjon és újra elfoglalhassa helyét a világban. Szinte biztosra veszem, hogy többen vonakodva közeledtek hozzá és nagy óvatossággal bontották ki halotti kötelékeiből. Valójában csak akkor gyorsult meg munkájuk, mikor valóság lett számukra, hogy Lázár az, aki kijött a sírboltból.

Az egyházban is vannak személyek, akik az Istentől kapott új élettel vannak telítve, — mégis, mintha „halotti leplek” kötnék gúzsba őket. Ilyenkor nagy szükségük van szerető barátokra, akik ezektől a „kötelékektől” meg tudják őket szabadítani. Például ott vannak a bizonytalanság félelem, sértődöttség és sokszor a bűntudat még mindig kötöző széles szalagjai. Ezeket mind le kell fejteni, mert a lélek „mozgását” akadályozzák. Krisztus maga bíztat bennünket erre a szolgálatra.

Urunk sok feladatot bízott reánk. Ezek közül talán az a legfontosabb, hogy felebarátainkat szabadítsuk meg „kötelékeiktől”.

IMÁDKOZZUNK: Istenünk, jó Atyánk, bölcsességet, türelmet és erős szeretetet kérünk Tőled, hogy embertársainkat megszabadítsuk kötelékeiktől és mindannyian a Te országod polgárai lehessünk. Ámen.

— Szeretetem és türelmem új életre vezethet másokat.

43 Charlton Bette (Virginia)

PÉNTEK, FEBRUÁR 10. — Olvassuk: János 38-44