Csendes Percek, 1984 (32. évfolyam, 1-4. szám)

1984-01-01 / 1. szám

PENTEK, FEBRUAR 3. — Olvassuk: Lukács 18:18-30

„És Jézus... azt mondta néki: még egy fogyatkozás van benned. Add el mindenedet, amid van és oszd szét a szegények között...” (Lukács 18:22)

A főembertől, a gazdag ifjútól a törvénytudóig sokan fordultak Jézushoz ugyanazzal a kérdéssel. Valamilyen formában mind azt kérdezi, azt szeretné tudni: hogyan nyerheti el az örökéletet. És akár példázattal a könyörületes samaritánusról, akár közvetlen szavakkal, Jézus lényegében mindig ugyanazt a választ adja a kérdésre. — Mondanivalója az, hogy a törvény betöltése önmagában nem elég az örök élethez. Amikor a főemberrel, a gazdag ifjúval beszél, a szegényekre hívja fel figyelmüket, a bajba jutott embert állítja az előtérbe. —A Bibliában a szegény fogalma a nyomorultat, elnyomottat, bajba jutottat jelenti, azt akinek nincs semmije. Jézus ezekkel azonosította magát és példájának követésére szólít. De szavaival és példájával a földi szegényeken is túlmutat. Arra szólít fel és hív, hogy mindenről mondjak le és tagadjam meg, ami Istentől elválaszthat — csak így lehet enyém az örök élet. —

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, megváltjuk előtted szégyenkezve, hogy oly sok hiábavalóság van az életünkben, amihez görcsösen ragaszkodunk, mintha az üdvösségünk lenne. Óh, könyörülj rajtunk, Úr Isten, és értesd meg velünk végre, hogy egyetlen igazán fontos van, az életünkben, amit Mária választott Ámen.

— A szegényekhez is azért kell lehajolnom, hogy feljebb emelkedhessem Istenhez. —

Sang Kung (Korea)

36