Csendes Percek, 1984 (32. évfolyam, 1-4. szám)

1984-07-01 / 4. szám

SZERDA, AUGUSZTUS 29. — Olvassuk: Mt. 28-1-10.

„Az angyal pedig mondta az asszonyoknak: Ti ne féljetek, mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek. Nincsen itt. mert feltámadott...” (Mt. 28:5,6)

Mialatt egy kis vakáción voltunk, meglátogattuk Új Mexicoban a carlsbadi barlangokat. Leszállás közben a barlangba egyszercsak minden villany kialudt. Éjféli sötét lett. Néhányan nyilvánvalóan megijedtek. Aztán a fény újra megjelent. — Engem emlékeztetett az eset arra, hogy mi történhetett a tanítványokkal Jézus keresztrefeszítése után. 3 napig félelemben, „sötétségben” éltek. Úgy érezték, hogy legyőzettek. Összetört minden álmuk és reményük. Aztán jött a csodálatos hír: Jézus él! A hír, hogy Jézus él, legyőzte a halált, átformálta életüket. A kétség utat engedett a hitnek, a szomorúság az örömnek, a félelem a reménynek.

Szívünkben a feltámadás bizonyossága, hite azt jelenti, hogy mert Jézus él, mi is élhetünk győzelmesen már itt is és a koporsón túl bizonyosan Isten folytonos szeretetében és gondja alatt. A feltámadás bizonyosságát azonban csak Jézus adhatja meg kinek-kinek. Az első hívőknek is, kiket az angyal megörvendeztetett, Ő maga mutatta meg, hogy él. Ma sem tűnt el a világból, hívei mindenütt találkozhatnak Vele, megbizonyosodhatnak élő valóságáról. Számunkra támadott fel, hogy higgyünk, és mondjuk tovább a jó hírt. Általa ma is életek változnak meg.

IMÁDKOZZUNK: Ón, Istenünk, a tanítványok megújult öröme és hittapasztalata hadd töltse be a mi szívünket is, és hívjon állandó imádatokra. Amen.

— Mert Krisztus él, lehet örömünk ma és reményünk holnapra. —

62

Nuell C. Crain (Texas)