Csendes Percek, 1984 (32. évfolyam, 1-4. szám)

1984-07-01 / 4. szám

CSÜTÖRTÖK. AUGUSZTUS 30. — Olv.: Zsolt. 139%7-12 „Jákob pedig mondta, bizonyára az Úr van ezen a he­lyen. és én nem tudtam”. (lMóz. 28:16) Görögországban Athén egyik börtönének cellájában a falra írva láttam ezeket a szavakat: „Ezen a helyen ta­láltam meg Istent, akiről azt gondoltam, hogy elvesz­tettem.” Egy hazafi kivégzése előtt írta oda ezt a mon­datot. Élénken él bennem ez az élmény, és gyakran be­szél nekem saját lelkiállapotomról. Végzem dolgaimat, megyek a napi kötelességteljesítés útján, s nem is gon­dolok Istenre. Igéje nélkül, imádság nélkül élem az éle­tet. Aztán megijedek: kihagytam Istent. Valahogy Já­kob is így volt. Menekül Ézsau elöl, de nem gondol Is­tenre, nem kéri bocsánatát. Isten mégis vele megy. Nem tudjuk elkerülni Istent. Bárhol vagyunk, ott van, érez­zük jelenlétét vagy sem. Sok helyen járva sokat tanultam emberektől, akik megismerték a lelki gyötrődés, fájó szomorúság Getse­­mánéit, a lélek sötét éjszakáját, mikor Isten távol lát­szott lenni tőlük. Megtanultam, hogy ha szomorkodom Isten távollétén, tulajdonképpen vágyom Őutána, és vágyni Őutána, nem más, mint jelenlétét biztosítani akarni. Vegyük mi is a szívünkre, hogy ami igazán erőt ad szükségünkben, az egy hitbeli valóság, Isten jelen­létének ténye. Az érzelmi állapot egyszerűen nem elég. Ez a hitbeli valóság kísérjen, Testvérem, nehéz földi utadon! Imádkozz érte, hogy így legyen! IMÁDKOZZUNK: Istenünk, segíts felismerni az igaz­ságot. hogy nem mi jövünk oda, ahol jelen vagy. hanem valójában sohasem vagyunk Nélküled. Ámen. — Erőnket Isten jelenlétében való hitünk adja. — John Birbeck, (Aberdeen, Scotland) 63

Next

/
Thumbnails
Contents