Csendes Percek, 1984 (32. évfolyam, 1-4. szám)

1984-07-01 / 4. szám

„Jól vigyázzatok, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen...” (Ef. 5:15)

18 év óta szünidőnket egy kis szigeten töltjük. A sziget tele van szép fákkal. Nyári házunktól a tópartig vezető ösvényen ezerszer is mentem már le, fel. Mégis csak ezen a nyáron vettem észre egy hatalmas nyírfát. Most is egyik vendégem hívta fel figyelmemet fenséges voltára. Miért nem láttam meg a fát évekkel ezelőtt? — kérdeztem magamtól. Nyilván néztem és nem láttam. Hasonló voltam azokhoz, akikről Jézus beszél, akik „látván nem látnak, hallván nem hallanak, sem nem értenek.”

Bizony hányszor tudatlanok vagyunk mi is mind a jóra, mind a rossztól való tartózkodásra. Oly könnyen elfelejtjük Isten áldásait, hasonlóképpen a világ gonosz rontásait. Nem vesszük észre egy-egy családtag szép jellemvonásait, nem, a kínálkozó alkalmat a szolgálatra, nem, egy barát állandóan segítő hűségét. A hívőkben is mennyi tudatlanul használatba nem vett Isten-adta képesség. És hol van a bölcsessétg, amit adna Isten, ha kérnénk Tőle, hogy kitöröljük életünkből a rossz szokásokat? Hol van szemünk, bölcsességünk, hogy észrevegyük a társadalmi bajokat, az ott eluralkodó bűnöket? Vak voltam, hogy nem vettem észre a csodálatosan szép nyírfát. De sokkal szomorúbb a lelki vakság, mikor Istenországa szépségeire vagyunk közönyösek, gondtalanok, keményszívüek. Vigyázz hát, hogyan élsz!

IMÁDKOZZUNK; Istenünk, taníts minket nyílt szemmel és szívvel járni csodáid s emberek szüksége előtt. Ámen.

— Mind a szépség, mind a kötelesség hiányzik életünkből, ha látás nélkül nézünk. —

Gretchen Haverhamp (New Jersey) 28

CSÜTÖRTÖK, JÚLIUS 26. — Olv.: Máté 13:10-16