Csendes Percek, 1984 (32. évfolyam, 1-4. szám)

1984-07-01 / 4. szám

VASARNAP, JULIUS 8. — Olvassuk: János 14:8-17.

„Ha szerettek engem, tartsátok meg a parancsolataimat.” (János 14:15)

Bernice gyerekkori szomszédunk volt, egy különleges nagyszerű asszony, kinek cselekedetei, szívességei „szívemre tétetett” mondattal indultak. Egyik nyáron a mi őszibarack fáink nem hoztak termést. Én nyitottam ajtót, amikor Bernice csöngetett és átadott egy nagy kosár barackot mondván: „A szívemre tétetett, mivel nektek nincsen”. Esős napokon kis encsem-bemcsemeket horgolt, harisnya majmokat kreált mások számára. Öregeknek élelmiszert szállított, betegeket látogatott, minden nap Bibliát olvasott. Apámat éppen egyik Karácsonykor operálták, ami azt jelentette, hogy nem lesz karácsonyfánk. Karácsony estéjén Bernice és férje beállítottak egy frissen vágott fával, mondván: a kis gyerekek nem tudnak fát vágni, ezért a szívére lett helyezve, hogy ő és férje hozzanak egyet nekünk.

Néha már irritált Bernice „szívemre helyezett” refrénje. Most. 40 évvel később hálával gondolok arra, hogy vannak olyan emberek, akik szívükkel hallgatnak és kezükkel cselekednek. Megtanultam, hogy ha Isten azt kívánja, hogy szeretetet nyilvánítsunk, azt „szívünkre helyezi”, és addig ott marad, amíg nem cselekedtünk. Istenünk szeret-parancsának észlelésében kell, hogy növekedjünk.

IMÁDKOZZUNK: Mindenható Istenem, köszönöm, hogy Szent Lelked által irnyítasz és erősítesz bennünket. Helyezzed szívünkre a te akaratodat, hogy áldásod továbbítója lehessünk másoknak. Ámen.

— Szívünkkel kell, hogy hallgassunk és kezünkkel cselekedjünk. —

Patricia P. Cox (Tennessee) 10