Csendes Percek, 1984 (32. évfolyam, 1-4. szám)

1984-07-01 / 4. szám

„Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek, tudván, hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez. Az állhatatosság pedig tökéletessé teszi a cselekedetet, hogy tökéletesek és hibátlanok legyetek, akiknek semmiféle fogyatékossága nincsen.” (Jakab 1:2-4)

Az óvodások egész délelőtt fűrészelték, kalapálták, csiszolták fából szerkesztett alkotmányaikat. A szobát betöltötte a munkazaj és a padlót lassan belepte a fűrészpor. Ahogy a végső simításokat végezték, egy gyermek a dörzspapírral dolgozva csendesen megjegyezte: „Milyen durva papír, és milyen simává lesz tőle a fa!...”

Ilyen az élet is. Isten használja az élet durva tapasztalatait: lecsiszolja az éles, szálkás sarkokat. Talán nem vagyunk mindig tudatában, de lelkileg olyankor növekszünk, amikor Istenbe vetett bizalommal könyörgünk segítségért, hogy helyt állhassunk az élet kikerülhetetlen csalódásai, nehézségei és könnyei közepette. Isten nem küld bajokat reánk, de Isten használja azokat, hogy csiszoljon, finomítson bennünket, amíg az állhatatosság, reménység, öröm jellemvonásai tökéletessé nem tesznek. IMÁDKOZZUNK: Köszönjük Istenünk, hogy Te velünk vagy mindig, s még az élet nehézségei is közelebb vihetnek bennünket Hozzád. Add. hogy ezt ma se felejtsük el. Jézus nevében kérjük. Ámen.

— Fogadd Isten „smirglizését” bizalommal! —

Luetje Katalin (Kalifornia)

VASÁRNAP, JÚLIUS 1. — Olvassuk: Jakab 1:1-13.

3