Csendes Percek, 1984 (32. évfolyam, 1-4. szám)

1984-07-01 / 4. szám

„Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.” (Efézus 2:10)

Körülbelül 15 éves lehettem, mikor lelkipásztorom azt mondta, úgy érzi, hogy nekem is lelkésznek kell lennem. Nevettem rajta, de a következő években mégsem tudtam ettől a gondolattól szabadulni. Végül megadtam magam, elfogadtam, hogy Isten terve az a számomra, hogy lelkipásztor legyek.

Amikor megmondtam édesapámnak, hogy változtatni akarok tanulmányaimon és a lelkészi pálya felé szeretnék fordulni, édesapám megengedte, hogy egy olyan vizsgának vessem alá magamat, amelyik megmutatja, milyen pályára vagyok alkalmas. Ó ügy gondolta, hogy csak egy bolondos elgondolás az, amit a fejembe vettem s a vizsga azt majd kiküszöböli.

A vizsgálat két napig tartott. Az első megállapítása a vizsgálat vezetőjének az volt, hogy nekem emberekkel kell dolgoznom. Azt ajánlotta, hogy mint ifjúsági vezető vagy lelkipásztor dolgozzam. Nagyon meg voltunk lepődve a vizsgálat eredményén, de most már édesapám is segítségemre jött tanulmányaim befejezésében.

Az Istentől jövő elhívatás ki tud állni egy vizsgálatot! Sokszor adtam már hálát Istennek azért, hogy feleltem a hívásra. Mert az Ő alkotása vagyunk, célja is van velünk. Vajha mindnyájan az Ő akarata szerinti hivatás ban munkálkodnánk!

IMÁDKOZZUNK: Segíts meg, óh Uram, hogy meglássam azokat a jó cselekedeteket, amelyeket Te terveztél ki a számomra. Adj erőt, hogy azokat véghez is vihessem az életemben. Ámen. — Isten velünk van. —

4 Bjorn Elfving (Vasa, Finnország)

HÉTFŐ, JÚLIUS 2. — Olvassuk: Efézus 2:1-10.