Csendes Percek, 1984 (32. évfolyam, 1-4. szám)

1984-07-01 / 4. szám

Ideje van az emlékezésnek. — Gyönyörű 3 napot töltöttem 2 fitestvéremmel és családjukkal. Anyánk halála óta, ami több, mint 3 éve történt, senkit sem láttam közülök. Az együttlét csodálatos volt. Azon kaptuk magunkat, hogy folyton ezt kérdeztük egymástól: Emlékszel? Emlékszel? S aztán jöttek elő serdülő korunk eseményei. Felemlegettük a szülői ház élő és élettelen dolgait. Átéltük újra közös élményeinket. — Természetesen vannak az életben dolgok, melyeket jobb elfelejtenünk. Mégis feltehetjük a kérdést, nem azok a dolgok formálják-é, gazdagítják-é az életet, amikre emlékezünk? Ez az év fontos évfordulók éve. 200 éves a metodista egyház, 50 éves a The Upper Room (a Csendes Percek angol eredetije), 100 éves a keresztyén misszió Koreában. De mikor ünnepeljük ezeket az évfordulókat és hálát adunk Istennek a bizonyságtevés és szolgálat évtizedeiért, sőt évszázadaiért más hitbeli kincsekre is rámutathatunk. Emlékezünk pl. azokra a szentekre, akik előttünk jártak. És ezek közelebb vannak hozzánk, mint gondolnánk. Munkájuk értünk volt, tanúbizonyságtételük minket hív küzdelemre. Jelenlétük hitünk harcmezején valóságos, életes. Ők erősítették hitünket, építették tradíciónkat, intézményeinket. Mi az ő életüknek, imáiknak, könnyeiknek, fáradozásuknak gyümölcsét élvezzük. — Úgyszintén arra is emlékezünk, hogy vándorűton vagyunk. A keresztyén élet állandó mozgás, a cél felé haladunk Istenországa s annak teljessége, tökéletessége e földön nem válhat egészen valóságossá számunkra, nem tapasztalhatjuk meg maradék nélkül Isten jelenlétét, de a kegyelem egyre közelebb visz. Családi összejövetelek, évfordulók csodálatos alkalmak, hogy emlékezzünk Arra, aki megígérte: „Nem hagylak el, sem el nem távozom, tetőled. Az emlékezés tegye életedet áldássá, áldottál 2 Rueben P.Job