Csendes Percek, 1983 (31. évfolyam, 1-5. szám)

1983-01-01 / 1. szám

CSÜTÖRTÖK, JANUÁR 6. — Olvassuk: Fii. 2:12-16.

„Félelemmel és rettegéssel munkáljátok üdvösségeteket, mert az Isten az, aki ébreszti bennetek az akarást és a cselekvést is jó tetszésének megfelelően."

(Fii. 2:12-13)

A mi gyülekezetünkben az a szokás, hogy vízkereszt napján a tagok összehordják otthonaik karácsonyfáit és ünnepélyesen elégetik. Egy ilyen alkalommal az egyik kisfiú, aki könnyes szemmel nézte az óriás láng-nyelveket, szomorúan sóhajtotta: ..Milyen kár, hogy a karácsony elmúlt, s egy évet kell várni, hogy visszatérjen! ...” Sokan éreznek így! Pedig a karácsonyi Lélekre nem kell egy évet várni! Velünk marad Ö minden nap. Erről beszél a vízkereszt: epifánia.

Az. hogy Isten megjelentette magát a Krisztus Jézusban, nem jelent kevesebbet, minthogy új szövetséget kötött az emberiséggel: a testté léteiig kötelezte el magát értünk. Nemcsak meglátogatott minket, de el is jött úgy hozzánk, hogy soha többé el nem távozik tőlünk. Jelen van az Úr a földön: Krisztus örök utitársunkká lett úgy, hogy mai jelenléte új távlatot nyit előttünk. Jelen van az Úr a szívünkben: Szentlelke úgy betölt, hogy eseményeket, személyeket, mindent Isten szemével látok. Karácsonyban élek minden nap.

Csakhadd égjenekel a karácsonyfák! Múlófényúkmég világosabbá teszi: csak az örök Krisztusban van igazi, el nem múló karácsony!

IMÁDKOZZUNK: Köszönjük Neked, Istenünk, hogy szent Fiad nekünk is kortársunk. Hadd legyen hát elménk, szívünk minden nap nyitva előtte, hogy Lelked által hasonlókká lehessünk Őhozzá. Ma is! Ámen.

— Karácsony nem múlik el, ha Krisztusban élünk! —

McConnell D. Kálvin (Oregon)

8