Csendes Percek, 1983 (31. évfolyam, 1-5. szám)

1983-01-01 / 1. szám

„Egy pillanat alatt meghalnak.” (Jób 34:20)

Bátran mondhatjuk, hogy sok ember nem szeret gondolni az elkerülhetetlen pillanatra, a saját halálára és az örökkévalóságra, amely várja őket. Pedig Préd. 3:2 is beszél arról, hogy „ideje van a meghalásnak.” így abban a veszedelemben vannak, mint a gazdag ifjú: megérkeznek az élet ama másik oldalára készületlenül. Egy amerikai író halála előtt 5 nappal telefonált egy újságnak, hogy mondani szeretne valamit utoljára: „írják meg: Mindenkinek meg kell halni, de én azt hittem én kivétel leszek. És most!? Mit mondjak most? Ennyi az egész.” A könnyedén kommentált tény nem ragadta meg szívüket, akik hallották, de másokét sem, akik pedig nagy bizonytalanságban közelednek a sír felé.

A Biblia tanítja, hogy a halál nem vég. A lélek halhatatlan. Tovább élünk vagy a menny határtalan boldogságában vagy a pokol végnélküli kínjaiban. És a Biblia szerint megtudhatjuk már most, hová megyünk a halál után. A menny nem szerezhető meg sem jócselekedetekkel, sem erkölcsös élettel. Csak Jézus Krisztusban való hit által lehet a miénk. Azért lett emberré, hogy büntelen életet éljen, amit mi nem tudunk élni. s hogy mint ilyen meghaljon bűneinkért. Mikor hiszünk Őbenne és egyedül Benne, üdvösségünket tekintve, Isten megbocsát nekünk, és teljes megtisztulásunk lesz. Igen, a menny biztos kilátásunk. S mikor Megváltónkkal leszünk, közel Hozzá, nem kell kérdeznünk, nem is fogjuk: Most mi? Hová?

IMÁDKOZZUNK: Köszönjük, Urunk, hogy keresésünkre van felelet: a halál után a Menny. Ámen.

— Isten nélkül élni — remény nélkül meghalni. —

Nancy Jo Rinehart (Ohio)

HÉTFŐ, JANUÁR 3. — Olvassuk: Jób 14:1-10