Csendes Percek, 1983 (31. évfolyam, 1-5. szám)

1983-01-01 / 1. szám

KEDD JANUÁR 4. — Olvassuk: Zsolt. 46.

„Isten a mi oltalmunk és erősségünk.. (Zsolt. 46:1)

1981. május 29-e volt, reggel 8 óra. Nagy kórházi ablakomon át ködös, borult, szomorú idő nézett be rám. Az én lelkem is szomorkás volt. Elmondtam a reggeliért való hálaadást. Befejeztem a reggeli elmélkedésem olvasását. Az egyik sor különösen megragadta figyelmemet. Ebben ez állt: „Isten hatalma kapcsolatba kerülve az ember élő hitével, el tud oszlatni minden vihart életünkben.”

Azon töprengtem, hogy hat éven belül át kell mennem a második nyílt szív-operációmon, s vajon az Úr velem lesz-é ismét? Ebben a pillanatban a nagy széles ablakomon keresztül rám ragyogott a felhők mögül kibukkanó fényes nap, s egy pár pillanatig olyan fénnyel árasztotta el a szobámat, hogy el kellett takarni a szememet.

Nekem úgy tűnt fel, hogy ezen a kis jelen keresztül az Úr személyesen biztosított arról, hogy Ő személyesen oszlat el minden vihar-felhőt az életemből, ha az Ő hatalmával egyesül az én hitem. Egyszerre a zsoltárossal éreztem, s az ő szavát ismételtem: „Oltalmunk és erősségünk az Isten.”

IMÁDKOZZUNK: Uram, légy segítségemre, hogy az életnek necsak a nehézségeit lássam, de a szépségeit is, tudva azt, hogy te minden felhő mögött ott vagy és készen vagy kegyelmed fényével elárasztani. — Ámen.

— Mikor nagy viharban vagy, mindig emlékezz a szivárványra. —

Homan Donald (Pennsylvania)

6