Csendes Percek, 1983 (31. évfolyam, 1-5. szám)

1983-07-01 / 4. szám

HÉTFŐ, JÚLIUS 25. — Olvassuk: Luk. 20:19-26.

„Atyámfiái, amik csak igazak... ha van valami erény és ha van valami dicséret, ezekről gondolkodjatok." (Filippi 4:8)

Hányszor próbáltuk már becsapni Krisztust? Milyen gyakran mondjuk, hogy: ..Nem megyek ma templomba, inkább a családommal töltöm az időmet”, vagy ..Nincs szükségem arra. hogy olvassam a Bibliát, anélkül is tudok meditálni, amíg utazom a munkahelyemre." Jézus azonban — amint ezt a ma olvasott igerészben olvastuk. — ahogy fölismerte, hogy a leselkedök nem őszinték, ugyanígy fölismeri, hogy amit mondunk csak kifogások.

Milyen ostoba dolog volt a főpapok és az írástudók részéről azt gondolni, hogy be tudják csapni Jézust! Hiszen Krisztus ismeri minden gondolatunkat, még mielőtt kimondanánk azokat. Ismeri szívünk valódi érzéseit, és nem tudjuk őt félrevezetni.

Csak akkor növekedhetünk Isten megismerésében és Isten irántunk való szeretetében, ha Istennel is és magunkkal szemben is őszinték vagyunk. Ha igazán őszinték vagyunk, akkor közelebb kerülünk Istenhez és életünk ezáltal teljesebb és boldogabb lesz. Isten a legjobbat akarja számunkra.

De nem tudjuk befogadni szerető Istenünk hatalmas ajándékait, ha időnket haszontalanságokkal töltjük és nem Vele, aki ennek a szeretetnek a forrása.

IMÁDKOZZUNK: Drága Istenem, segíts meg, hogy tudjak őszinte lenni másokhoz is és magamhoz is. De ami a legfontosabb, adj bátorságot és bölcsességet, hogy elsősorban Veled lehessek őszinte. Ámen.

— Ahelyett, hogy kifogásokat keresnék, álljak meg és hallgassak Isten szavára. —

Maureen Wolfgarth (Pennsylvania)