Csendes Percek, 1983 (31. évfolyam, 1-5. szám)

1983-07-01 / 4. szám

KEDD, JÚLIUS 26. — Olvassuk: Zsolt. 119:33-40 „Mert Isten az. aki munkálja bennetek mind az aka­rást, mind a munkálást jó kedvéből.” (Filippi 2:13) Amikor szerencsétlenség ér bennünket, és hitben Is­tenhez fordulunk, gyakran emlékeztetjük magunkat ar­ra az ígéretre, hogy: „azoknak, akik Istent szeretik, min­den javukra van, mint akik az Ő végzése szerint hiva­talosak” (Róma 8:28). Megvígasztalódhatunk ebben az ígéretben és megpihenhetünk annak a bizonyosságában, hogy Isten még a fájdalomban és bajban is lelki áldást ad számunkra. De bízunk-e ugyanígy Istenben, amikor jelentéktelen problémákkal állunk szemben? Én bizony nem mindig. Amikor még a gyermekeink picik voltak, természetesnek vettük, hogy napi munkánkat, vagy csak kellemes idő­töltésünket gyakran és váratlanul meg kellett szakíta­nunk miattuk. De most már szeretném, ha napi munkám pontosan, az én általam előre megtervezett menetrend szerint haladna. Néha azonban a különböző, apró, nem­várt dolgok miatt fölborul a menetrend. Elfogadom ugyan, hogy meg kell szakítanom előre eltervezett te­vékenységemet, de bizony zúgolódom, morgolódom mi­atta. Sokkal pozitívabb hozzáállásúnak kellene lennem. Hiszen ezeken a kis jelentéktelen problémákon keresz­tül önfegyelmet, türelmet, szeretetet, hitet, kedvessé­get, szelídséget tanulhatok, amelyek a Lélek gyümöl­csei. IMÁDKOZZUNK:Istenem, segíts, hogy örülni tudjak minden próbának és fölismerjem, hogy ezekkel is for­málsz, hogy Krisztushoz legyek egyre hasonlóbb. Jézus nevében kérlek, hallgass meg. Ámen. — A próbákban Isten lelki növekedést ad számunkra. Doris Davis (Arkansas) 28

Next

/
Thumbnails
Contents