Csendes Percek, 1983 (31. évfolyam, 1-5. szám)

1983-07-01 / 4. szám

..És mindent, amit csak cselekesztek szóval vagy tettel. mindent az Úr Jézusnak a nevében cselekedjetek, hálát adván az Istennek és Atyának Őáltala." (Kolossé

3:17)

Nem tartottam magamat panaszkodó természetűnek. Legtöbbnyire el tudtam fogadni a jót is meg a rosszat is. Volt azonban alkalom arra. hogy zúgolódó gondolatok kerítettek rabságukba.

Kint voltunk egy alkalommal missziói külterületen. Nyikorgó, kiszolgált teherautónk hűségesen elvitt bennünket még a legeldugottabb völgyekbe is.

Valahogyan azonban aznap elkapott a zúgolódás. Poros volt az út. kövek és kátyúk, majd az egyik kanyarodó után még a kövesút is megszűnt. Csak a marasztaló sár...

De azért odajutottunk valami nagy nehezen. A dzsungel szélén egyszerű kicsinyke zsuppos templomocska.

Az istentisztelet végeztével újra nekiindultunk.

De most már nem ejtettünk egy zúgolódó szót sem. Isten a templomban megcsendesített. Egy órai türelmes evickélés után elértük a kövesutat. a kátyúkkal együtt... Milyen megkönnyebbülés volt!

Sokszor bizony zúgolódunk, panaszkodunk. De Isten Igéje arra buzdít, — ha jó lélekkel — bármit tegyünk is. bármi történik is velünk hálaadással kísérjük azt.

IMÁDKOZZUNK: Urunk, bocsásd meg panaszos szavainkat. és sziveinknek zúgolódását. Tanítsál bennünket. hogy mindenben hálaadással adózzunk Néked, minden bőség Istenének, Ámen.

— Ha göröngyös is az út, Isten kegyelme segít. —

Pearson Bözsike (Malawi)

SZERDA. JÚLIUS 20. — Olvassuk: Fii. 4:4-9

22