Csendes Percek, 1983 (31. évfolyam, 1-5. szám)
1983-05-01 / 3. szám
„Mindnyájan pedig, akik hívének, együtt valának és mindenük köz vala.” (Ap. Csel. 2:44.) „Soha nem tudsz rajtuk túltenni!”, — mondta egy barátom egy házaspárról, akik sok mindenben hiányt szenvedtek ugyan, de minden ajándékra, amit csak kaptak, megfelelő viszontajándékkal válaszoltak. Meg kell tanulnunk elég alázatosnak lenni ahhoz, hogy ajándékot elfogadjunk. De azt is, hogy elég készségesek legyünk mi is másokkal megosztani, amink van. így megőrizzük lelkünk szabadságát. De megtanuljuk a másokhoz való nagylelkűséget is. S e kettőben együtt van a közöttünk való kapcsolat erősödésének titka. Jusson eszünkbe minden alkalommal, hogy aki ad, azért ad, mert a mi Urunk Jézus Krisztus is adott: szeretetben önmagát adta nekünk és értünk. S mi, a megajándékozottak magunkat kell, hogy odaadjuk, odaszándjuk, odaajándékozzuk Őneki. Mint az Ige mondja: „Azért halt meg midenkiért, hogy akik élnek, ezután ne maguknak éljenek, hanem annak, aki érettük meghalt és feltámasztatott.” (2.Kor. 5:15) IMÁDKOZZUNK: Ajándékozó Istenünk, taníts meg bennünket arra, hogy necsak úgy lássuk magunkat, mint ajándékozók, hanem, mint ajándékozottak. Taníts meg bennünket, hogy hittel és alázatosan el tudjuk fogadni a Te atyai szeretetedet, a mi Urunkban, a Jézus Krisztusban. Ámen. — Amikor mások ajándékát el tudjuk fogadni, mi magunk is növekedünk és másoknak is alkalmat adunk arra, hogy növekedjenek. — Cameron M. Katalin (Észak-Karolina) SZERDA, JÚNIUS 22. — Olvassuk: Ap. Csel. 2:43-47. 55