Csendes Percek, 1983 (31. évfolyam, 1-5. szám)

1983-05-01 / 3. szám

CSÜTÖRTÖK, JÚNIUS 23. — Olvassuk: Ján. 1:35-51.

Jézus mondta: „...Vesztek erőt, minekutána a Szent lélek eljön reátok és lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeábán és Szamáriában és a földnek mind végső határáig.” (Ap. Csel. 1:8)

Mikor kilenc éves voltam, családunk egy régi házba költözött. Amint rakodtak a költöztetők a bűtorszállító teherautóról, egy járókelő megállt, üdvözölt bennünket mint űjonnan-jötteket és meghívott bennünket, gyermekeket a közeli templom vasárnapi iskolájába. Én abba a vasárnai iskolában nőttem föl, ahhoz a gyülekezethez csatlakoztam, ott tanítottam később magam is vasárnapi iskolát, sőt az igehirdetés szolgálatára is gyakran fölkértek. Majd lelkészképző főiskolába is elküldték és fölszentelt lelkész lettem. S mindez abból a kicsiny kezdetből származott, hogy egykor egy ismeretlen ember barátságosan üdvözölt bennünket, jövevényeket és szeretettel meghívott.

Mikor Jézus azt mondta: „Lesztek nékem taűim”, ar ra próbált bennünket ránevelni, hogy ragadjunk meg minden kínálkozó alkalmat, hogy Őt megismertessük másokkal. Bizonyságot tehetünk Róla szóval, írással és természetesen személyes példamutatással. Bizonyságot tenni Krisztusról nemcsak mint életelvről, hanem mint élő személyről! Az a hivatásunk, hogy amit Jézusról tudunk, azt másoknak továbbadjuk.

IMÁDKOZZUNK: Uram, segíts, hogy ma is a Te bizonyságtevőid legyünk. Ragadjunk meg minden alkalmat, hogy azok lehessünk, mindenek felett a Te szeretetedről. Ámen.

— A keresztyén ember legszebb bizonyságtétele a szeretettel teljes élet. —

Moore Harry (Auckland, Új Zéland) 9