Csendes Percek, 1983 (31. évfolyam, 1-5. szám)

1983-01-01 / 1. szám

SZOMBAT, JANUÁRŰ^—Olvassuk: Luk. 4:16-19.

„Az Úrnak Lelke van énrajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az Evangéliumot hirdessem.”

(Luk. 4:18)

Sok évvel ezelőtt hitem csak abból állt, hogy vasárnaponként eljártam istentiszteletre, s néha otthon, ha egyedül voltam, elővettem a bibliámat, s olykor-olykor imádkoztam. Úgy éreztem, hogy a hitem a legbensőbb személyes dolgaim közé tartozik. Elpirultam, ha vallásra terelődött a beszélgetés, és zavarba jöttem, ha valaki megkérdezte, hogy én miben hiszek. Azon a véleményen voltam, hogy vallásom és mindennapi életem két különböző dolog és semmi közük sincs egymáshoz.

Nemrégen új lelkipásztor került a gyülekezetünkbe, s prédikációin keresztül az Úr nagyon fölkavarta a lelkiismeretemet. Csak most kezdtem el igazán megérteni, hogy Urunk naponkénti konfliktusokban és szorult helyzetekben cselekedeteivel mutatta meg mit jelent az, hogy engedelmeskedünk az Atyának. Rádöbbentem, hogy eddigi magatartásom kényelmes és megalkuvó álláspontot takart csak. Most már örömet találok egy-egy gyülekezeti megmozdulásban — például a szegények intézményes segítésében. Lelki békességemet nemcsak időnkénti persely-adománnyal próbálom „megvásárolni”, hanem óráról órára tudatosan keresem miben szolgálhatok legjobban Uramnak, Aki az életét adta értem.

IMÁDKOZZUNK: Istenem, Uram! Köszönöm, hogy önelégült magatetszésemből kimozdítottál. Kérlek, adj bölcsességet, hogy meglássam naponként, hogy kiknek szólhatok és segíthetek a Te nevedben. Ámen.

— Nincs olyan kicsiny tett, amely ne lenne hatalmas Isten országának építésében. —

Hiram B. Holdridge (Illinois)

17