Csendes Percek, 1983 (31. évfolyam, 1-5. szám)

1983-01-01 / 1. szám

VASARNAP, JANUAR\16J — Olvassuk: Zsolt. 18:30-36 „Az Istennek útja tökéletes...” (Zsoltár 18:31)

A vadonban egyszer csak megláttunk egy szarvastehenet, amint könnyen és biztosan mozgott a hegyoldalon. Milyen bámulatosan használta a lábait, amint ment fel a nehéz terepen. Egyetlen állat sem tudja olyan tökéletes összhangban használni az első és a hátsó lábait, mint az őz. A sziklás és veszedelmes magaslatokat is teljes biztonsággal tudta elérni.

A zsoltáríró azt mondja: „Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasé és az én magas helyeimre állít engem” (Zsoltár 18:34). Sokat és sokszor gondolkoztam rajta, hogy vajon ezek a szavak mit is jelentenek. Szépen, egészen költőien hangzottak, de vajon a zsoltáríró mit akart valójában mondani. Azon a napon, amikor megpillantottam a szarvastehenet, megtaláltam a magyarázatot. A szarvastehén az első és hátsó lábai tökéletes együttműködésével a nagy magaslatokat is biztosan éri el.

Amikor mi is „együtt húzunk mind a négy lábunkkal” úgy, hogy használjuk erőnket, értelmünket, szívünket és lelkünket, akkor mi is biztonsággal tudunk mozogni azokon a magas helyeken, ahová Isten hív el minket. Isten útja tökéletes és azt akarja, hogy mi is tökéletességben járjunk, botlások nélkül.

IMÁDKOZZUNK: Istenem, add meg nekem azt a képességet, hogy a mai napon erővel és határozottsággal fogjak hozzá munkáimhoz. Tudom, hogy így előrehaladhatok a Te nevedben. Ámen.

— Ha használjuk Istentől kapott minden ajándékunkat, akkor biztonsággal haladhatunk előre. —

Scott Nancy (Anglia)

18