Csendes Percek, 1983 (31. évfolyam, 1-5. szám)

1983-05-01 / 3. szám

„Az igazságnak... Lelkét... ti megismeritek... mert nálatok lakik.” (Ján. 14:17)

Azzal vigasztalja Jézus a tanítványokat, hogy ha már nem lesz is közöttük láthatóan, azért lényegében nem változik meg a viszony Közte és közöttünk. Ezentúl is szerethetik és szolgálhatják Őt. Ennek az állandó közösségnek, amely felett nem lesz már hatalmuk a változó külső körülményeknek, a Szentlélek ajándékában van a titka. Ha mások előtt megfoghatatlan is, a hívők számára olyan bizonyos, mint az, hogy élnek: Isten Lelke „náluk lakik...” És ezt a „Vigasztalót” már semmi el nem veheti tőlük.

Azért „Vigasztaló” a Szentlélek, mert általa maga Jézus látogat vissza híveihez. Testi szemük előtt láthatatlan ugyan, de mégis „látják” Őt, úgy, ahogy a „világ nem láthatja”. Nincsenek hát „árván” magukra hagyatva. A halált is legyőzve visszajött hozzájuk az ő élő Uruk, és életközösségben lehetnek vele. Sőt ez a közösség még szorosabb, mint amilyen az a régi volt, amikor Ő test szerint is itt járt. „Ti énbennem és én tibennetek” — a lelki eggyéválásnak ilyen új csodája születik meg a Lélek által. És ebben már teljesen kiviláglik Jézus személyének felséges titka is: ,,ő az Atyában” éli örök, titokzatos, isteni életét. — Ki érezheti hát „árvának” magát?

IMÁDKOZZUNK: Köszönöm, Úr Jézus, hogy gyarló testem nem vetetted meg. Te élsz bennem Lelked által, hogy igazi életem legyen. Ámen.

— Keresztyén árva valójában nincs. —

Dr. Victor János: Elmélkedések.

PÜNKÖSDVASÁRNAP, MÁJUS 29. — Olv: Jn. 14:15-20

31