Csendes Percek, 1983 (31. évfolyam, 1-5. szám)

1983-05-01 / 3. szám

„Amíg időnk van, cselekedjünk jót mindenekkel, kiváltképpen pedig hitünk cselédeivel.” (Galata 6:10)

Önkéntes munkaerőként kisegítek a helyi iskolában; olyan gyermekek körében, akik valamelyik tárgyban elmaradnak társaik mögött. Az egyik kisleánynak a számtannal volt baja és nem tudtak rajta segíteni. Eleinte én magam sem tudtam. Érthetetlenül álltam a probléma előtt. Mert pontosan megértette és tudta, hogyan kell összeadni. De amikor a megértett elvet és tudását alkalmazni kellett, az eredménnyel mindig baj volt. Már úgy látszott, hogy az eset reménytelen. És akkor nagy gonddal figyelni kezdtem a kislányt: mit is csinál. így fedeztem fel, hogy valójában nem az összeadással van baja, hanem gyakran fordítva írja le a számjegyeket. Például 45 helyett 54-et. Ezek után könnyű volt segíteni rajta. —

— A segítésben a hívő embernek nem a saját elgondolásából kell kiindulnia. Hanem először alázatos lélekkel azt kell megtalálnia: mire van a másik embernek valóban szüksége, mi élete igazi problémája. Jézus mindig így segített. Először eggyé lett a bajba jutott, szenvedő emberrel. És így tudta életüket megmenteni. A baj gyökere, forrása pedig rendszerint a bűn.

IMÁDKOZZUNK: Atyám, bocsáss meg, hogy sokszor a segítésben is önző vagyok, a magam gondolatát és akaratát kívánom szolgálni. Könyörgök, taníts alázatra, hogy a segítésben Krisztus szeretetét tudjam sugározni a magam elméje helyett, Ámen.

— A segítésben is Krisztus példáját kell követni. —

Paul Grace (Texas)

HÉTFŐ, MÁJUS 30. — Olvassuk: Lukács 6:32-36

32