Csendes Percek, 1983 (31. évfolyam, 1-5. szám)

1983-05-01 / 3. szám

SZOMBAT, MÁJUS 7. — Olvassuk: Csel. 2:16-21. „...mindaz, aki az Ür nevét segítségül hívja megtar­­tatik.” (Csel. 2:21) A Cselekedetek könyvében idézett jóeli prófécia ijesz­tő és lehangoló. Isten itt azt mondja, hogy az utolsó idő­ket vér, tűz és füst kíséri majd. A nap sötétté változik és hold vérré. Ez a prófécia egyre igazabbá és félel­metesebbé válik, ahogy a fegyverkezési verseny növek­szik. A teljes megsemmisülés fájdalmasan közeljött vi­lágunkhoz. A napokban lehangoló cikksorozatot olvastam a hirosi­­mai gyermekáldozatokról és gyermekemre gondoltam, aki éppen békésen aludt. Mi lenne, ha ő is áldozatul esne a bombatámadásnak. Aztán a fenti verset olvastam az Igéből. Nyugalmat leltem abban, hogy nékünk vé­delmünk van Istenben, ha az Ő gyermekei vagyunk. Isten ellenőrzés alatt tartja a legsúlyosabb helyzeteket is, és nem próbálja az övéit erejükön felül. Megújult életerővel éreztem meg annak fontosságát, hogy Jézus Krisztus a legelső helyen legyen a magam és családom életében. Ugyanakkor az is fontossá vált számomra, hogy tudassam, hirdessem másoknak is, hol van a mi igazi biztonságunk a nukleáris korszakban. A mi igazi, megingathatatlan biztonságunk, — a Jézus Krisztusban vetett hitünkben van. A tied is ott van igazán? IMÁDKOZZUNK: „Jézus menedékem! Hü oltalmam nékem Te vagy egyedül. Lelkem a viharból, bűnből min­den bajból Hozzád menekül. Bár a föld mind romba dőlt, s ha a pokol hada hány tört: Jézus maga áll őrt.” Ámen. — „Mivelhogy rendelt egy napot, melyen megítéli majd a föld kerekségét igazságban...” (Csel. 11:31) Carolyn Harmon. (Illinois) 56

Next

/
Thumbnails
Contents