Csendes Percek, 1983 (31. évfolyam, 1-5. szám)
1983-05-01 / 3. szám
VASÁRNAP, MÁJUS 8. — Olvassuk; Kol. 3:17-25. „Az Úrnak ajándéka a gyermek.” (Zsolt. 127:3) Egy 7 gyermekes anya iskolába Íratta be egyik kisfiát. Mikor a szokásos nyilvántartási papírt töltötte ki, foglalkozásának ezt jegyezte be: „Anya”. Tudatlan volt? Nem. Ezzel az egyetlen szóval sok mindent ki akart fejezni. Azt mindenesetre, hogy a 7 gyermek — mind kicsik még — reggeltől estig elegendő foglalkozást ad neki. De nekem, aki néztem át ezeket a papírokat, elkezdett többet is mondani a szó ez asszonyról, aki foglalkozásául nem a szokásos „háztartásbelit” írta. Anya, aki boldog abban a sok-sok foglalatosságban gyermekei körül. Anya, aki áldásul, drága ajándékul fogadta Istentől gyermekeit. Sokaknak Isten gyermek helyett házakat, földeket, aranyat, ezüstöt, dollár milliókat ad. Mások maguk szabadulnak az anyaságtól, mert nem hisznek Isten szavában, hogy „az anyaméh gyümölcse jutalom”. Maguk akarnak „élni”, és nem gyermekeket éltetni. Nem hisznek abban, hogy nemcsak ajándék a gyermek, hanem az Úrnak öröksége is. Az Övé. És nem hagyja el az Úr saját örökségét. Csodás utakon át visel gondot rájuk szegény családban vagy árvaságban is. Ebbe az erkölcstelen, nukleáris fegyverekkel teljes pusztulásra ítélt világba szüljek gyermekeket? — okoskodnak más hitetlen elmék. Isten az Ő örökségét vajon nem tudná biztonságban, a halálon át is dicsőségre, boldogságra megtartani? Szülők! Csak imádkozzatok, és bízzatok Isten ígéreteiben ! IMÁDKOZZUNK: Jó Atyám, köszönöm, drága ajándékodat, a gyermeket, add, hogy felelősséggel neveljem, őrizzem őket, mint a tieidet. Ámen. — Vállalni a gyermeket, törődni velük Isten szerint való. — Margene Bryant (Texas)