Csendes Percek, 1982 (30. évfolyam, 1-6. szám)

1982-03-01 / 2. szám

VASÁRNAP, MÁRCIUS 28. — Olvassuk: Zsolt. 46.

„Isten a mi oltalmunk és erősségünk: igen bizonyos segítség a nyomorúságban.” (Zsolt. 46:1)

Egy hitet sugárzó szép történet szerint az ókori keresztyén-üldözések idején uolai Félix, egy buzgó keresztyén, üldözői elől menekülve, egy barlangban talált menedéket. Alig, hogy a barlangba lépett, egy pók kezdte beszőni hálójával a barlang bejáratát. A barlang elé érő üldözők, látva a barlangnyílást befedő hálót, bele se néztek a barlangba. Félix megmenekülése után így kiáltott fel: Istennel az oldalunkon egy pókháló is felér egy hadsereggel. Isten nélkül viszont egy hadsereg is csak annyi, mint egy pókháló.”

A zsoltáríró élő hittel hirdette, hogy a válság óráiban Isten vele van az Őbenne bízókkal. A mi Védelmezőnk mindent megtesz, hogy megmentsen bennünket. Óh, mily csodálatos módon bizonyította meg ezt az Úr Jézus Krisztus által!

Testvéreim, mindenkor erre emlékezzünk, mikor látszólag megoldhatatlan nehézségekkel állunk szemközt: amikor talán úgy érezzük, hogy Isten távol van tőlünk, nem törődik sorsunkkal. Ne feledjük, hogy ő mindig közel van, de akkor a legközelebb, amikor bajunkban az Ő segítségét kérjük. Isten a mi védelmünk a veszedelemben és erőnk az erőtelenségünkben.

IMÁDKOZZUNK: Istenem, Te vagy az én menedékem, erőm és biztonságom. Add, hogy sohasem feledjem, hogy Te nagyon közel vagy, amikor nagy szükségem van Reád. Ámen.

— A félelem távozik, amikor tudatában vagyunk annak, hogy Isten állandó gondossága vesz körül. —

Drescher M. János (Virginia)