Csendes Percek, 1982 (30. évfolyam, 1-6. szám)

1982-03-01 / 2. szám

SZOMBAT, MÁRCIUS 20. — Olvassuk: Luk.22:31-34.

„Simon! Simon! ímé a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint búzát, de én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited.” (Lk.22:31.32)

Micsoda erőteljes szó, amit Jézus Péternek mond. Éppencsak egy kis idővel előbb szerzetté az úrvacsorát, mikor elhagyta a „felső házat” és a Csecsemaáné kert felé indult. A tanítványok hűség-nyilatkozatot tesznek, bármi jön. De Jézus odafordul Péterhez, s a fenti Igét mondja neki. A rostálás a jó magvak elkülönítése a gyommagvaktól. Ha a magvak beszélni tudnának, kemény sorsukról beszélnének a rostában. Jézus jól tudja, hogy a Sátán milyen irgalmatlanul használja rostáját: a megpróbáltatásokat. Gondoljunk Jóbra! Az Istenben hívőket is szeretné átrázni a maga oldalára. (Sok látszatkeresztyént sikerül is neki). Ezért az Úr vigyázásra inti Pétert, s néhány órán belül mégis átkozódással tagadja meg őt. Hitét azonban nem veszítette el. Sírva ment ki a főpap udvaráról, megtért, s a feltámadott Úr megbocsátott neki. Hite az elkövetkező években sem vallott kudarcot. őrizte az Úr imájának ereje.

A próbák idején, legyen az betegség, veszedelem, halál, emlékezzünk, hogy Jézus értünk is imádkozik. Nem azért, hogy bajok ne érjenek, hogy ne csináljunk soha hibát, hanem hogy a hitünk el ne fogyatkozzék. És emlékezzünk, hogy a parányi hit is hegyeket mozgat, győzelemre visz.

IMÁDKOZZUNK: Urunk, ha meg botlunk vagy elesünk, szabadításod örömét add nekünk a Te bocsánatodban. Ámen.

— Isten megerősít a győzelemre és megbocsátja kudarcainkat. —

T.R. Fletcher (Mississippi)