Csendes Percek, 1982 (30. évfolyam, 1-6. szám)

1982-03-01 / 2. szám

SZERDA, MÁRCIUS 17. — Olvassuk: Cal. 3:11-14, 23-29 „Megyeiemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez.” (Ef. 2:8)

Egy fiatalasszony panaszkodott, hogy — ámbár Isten hívásának engedelmeskedve, saját elhatározásából lett keresztyénné, nem tudja elviselni a gondolatot, hogy bizonyos rendszabályok szerint éljen. „Szerintem az ilyen élet borzasztóan elviselhetetlen,” — mondotta. — „Nincs benne semmi felszabadulás.”

Ennek a fiatalasszonynak tökéletesen igaza volt — a maga félelmét illetően, de teljesen hibásan fogta föl a keresztyén életet. A keresztyén élet nem szabályok gyűjteménye és annak megtartása. A keresztyén élet a mi emberi válaszunk szóban és cselekedetben Istennek, a Jézus Krisztusban kinyilatkoztatott szeretetére. A szeretetre felelősséggel, de szabadon lehet válaszolni.

Ez nem jelenti azt, hogy az erkölcsi törvényeknek nincs értékük. Van. Ám azok csak azt mondják meg, hogyan viselkedjünk. De nem adnak erőt ahhoz, hogy a helyes, Istennek tetsző magatartást gyakoroljuk is.

Pál apostol elismerte, hogy őt kötelezi a mózesi törvény, de megvallotta, hogy az csak az ő erőtlenségét tette nyilvánvalóvá és így Krisztushoz vezette őt. Keresztyének a századokon át hasonló tapasztalatra jutottak. Meggyőződtek annak az igazságáról, hogy „az igaz ember hitből él.” Ha a törvény cselekedeteire kárhoztatott volna Isten, bűnös voltunkban mind elvesznénk.

IMÁDKOZZUNK: Hálát adunk, Istenünk, Atyánk, a Krisztusban való új élet ajándékáért. Az őbenne való élet kegyelme által megtörik a bűn örökletes lánca, s új nap virrad reánk. Ámen.

— Éljünk az Isten által fölajánlott dicső szabadságban. — Preston Artur (Melbourne, Ausztrália)