Csendes Percek, 1982 (30. évfolyam, 1-6. szám)

1982-03-01 / 2. szám

„Szeretteim, szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van.” (1 János 4:7)

Huszonkét éve történt, amikor Torontóban voltam, felső iskolában, idegen diák — idegen országban. Rendkívüli módon megtapasztaltam az isteni szeretetet.

Úgy történt, hogy pár héttel az iskolaév megkezdése előtt megbetegedtem. Hátgerinc bajjal öt hetet hányát feküdve kellett töltenem. Elgondolható, hogy jócskán el voltam csüggedve.

Isten kegyelméből azonban csoda történt. Annak ellenére, hogy senkit sem ismertem Torontóban, minden nap kétszer látogatóim voltak, jókívánó levelek, virágok, ajándékok jöttek — és még egy otthont is felajánlottak, ahová „hazamehessek,” amikor meggyógyulok.

El tudod képzelni, kedves Olvasó, mennyire hiányoltam sok száz kilóméternyire lévő kis családomat. De mégis, a sok szeretetnek a jele mintegy orvosságként hatottak a lelkemnek. Utólag tudtam meg, hogy új diáktársaim összebeszéltek, és elhatározták, hogy szárnyaik alá fogadnak engemet. Úgy is lett. Egyik templomi gyülekezet pedig a levelekről gondoskodott.

És amikor meggyógyulva utána érdeklődtem mindennek, azt a választ kaptam, hogy Isten nevében, s Isten szeretetével cselekedték azt.

IMÁDKOZZUNK: Urunk, Istenünk, milyen áldott is Tetőled szeretetet nyerni — és másoknak is továbbszármaztatni. Áldunk Téged mindezért, az Úr Jézusunk nevében, Ámen.

— Add tovább Isten szeretetét. —

Philip Ráchel, (India)

CSÜTÖRTÖK, MÁRCIUS 18. — Olvassuk: 1 János4:14-21