Csendes Percek, 1982 (30. évfolyam, 1-6. szám)

1982-03-01 / 2. szám

HÉTFŐ, MÁRCIUS 15. — Olvassuk: Ján. 14:14-31 (Jézus mondta): „Békességet hagyok néktek: az én békességemet adom néktek.” (János 14:27)

Nyugalmazott ügyvéd vagyok. Nemrég kisegítésképpen csak úgy ideiglenesen visszatértem régi hivatásomba. Lelkipásztorom megkért, hogy látogassam meg egyik egyháztagját, egy asszonyt, aki kórházba készült, s mielőtt bement volna, végrendelkezni akart. Szívesen vállaltam a szolgálatot és segítettem az asszonynak úgy elrendezni hagyatékát, hogy keresztyén barátai, akik szeretettel segítették őt, részesedjenek belőle.

Ez a szolgálat emlékeztetett engem Krisztus hagyatékára, melyről alapígénk beszél: a békesség ajándékára, mely minden anyagi jónál, bármily nagy legyen az, sokkal, de sokkal értékesebb.

Ezért, mikor hálásan elfogadjuk Krisztus ajándékát, a békességet, mindig emlékezzünk arra, mily sokba került az őneki. Az Ő halála nem közönséges, nem mindennapi halál volt. Ahhoz, hogy az új szövetséget Isten és az egész emberiség közt megkösse, a legnagyobb lelki és a legnagyobb testi szenvedést kellett, hogy elviselje. Jézus azonban elszenvedte mindazt azért, hogy békességünk legyen, méghozzá olyan békesség ez, amit senki el nem vehet tőlünk. (Zsid. 9:15-18)

IMÁDKOZZUNK: Kegyelemnek Atyja, Szent Isten! Köszönjük Neked a békesség drága ajándékát, amit elérhetővé tettél számunkra szent Fiad, a mi Urunk, Jézus Krisztus által. Ő, bár soha ne feledkeznénk meg arról a drága árról, mit Ö fizetett békességünkért. Add, hogy sugározzuk azt szerte mindazoknak, akikkel összehoz az élet. Ámen.

— Krisztustól való örökségünk magában foglalja a rendíthetetlen békességet. — Revell S..(Nagy Britannia)