Csendes Percek, 1982 (30. évfolyam, 1-6. szám)

1982-03-01 / 2. szám

„Nem szunnyad és nem alszik az Izráel őrizője!”

(Zsolt. 121:4)

Nagyon szerettem a 121-ik zsoltárt, úgy hogy szinte áthatotta egész lényemet. Valójában akkor jutottam mégis ennek tudatára, mikor misszióba kerültem Fiji szigetére. Szabad időmben körülnéztem a városokban. Meglátogattam a más hitűek fehérmárvánnyal, arannyal ékes templomait. Aztán egyik templomban a hirdetőtáblára esett tekintetem. Az imádság, meditáció, tanácsadás, tanulmány időpontjait jelezte. Az alján pedig ezt olvastam:

1—2-ig zárva, az istenek pihennek.

Milyen más Izráel istene, s a mi Istenünk! „Nem szunynyad és nem alszik.” Az őrön levő katona, vagy az úton levő vándor nem hiába választotta ezt a zsoltárt énekéül. Éjjel is beszélhetett ehhez az Istenhez, kérhette segedelmét, oltalmát, tudta, hogy Ő minden tolvajt, tolakodót észrevesz. A hívőnek megnehezedhetnek szemei, a pilóta elszunnyadhat a kormánynál, az anya a beteg gyermeke mellett szintén, de a mi Urunk sohasem fárad, nem alszik el. Jákobot, mint fal, mint testőrsereg vette körül Isten őrizete. — Egy keleti történet szerint egy szegény asszony elment a szultánhoz és javainak kárpótlását kér-, te, mert míg aludt, egy tolvaj kirabolta: „Miért aludtál el?” — érvelt a császár. „Mert azt hittem a szultán ébren van” — volt a válasz. A folyton ébrenlevő emberi kormány mese, de hogy Isten szeme folyton őriz, ez nem mese. Biztonságában lenni, óh mily jó!

IMÁDKOZZUNK: Urunk, köszönjük őrizeted. Nyugalmat adj! Ámen.

— Isten mindig jelen van. —

Shirley Clement (Tennessee)

VASÁRNAP, MÁRCIUS 14. — Olvassuk: Zsolt. 121.