Csendes Percek, 1982 (30. évfolyam, 1-6. szám)

1982-03-01 / 2. szám

VASÁRNAP, MÁRCIUS 7. — Olvassuk: II. Timótheus 4:1-8.

,,E nép... csak ajkaival tisztel engem, szíve pedig távol van tőlem.” (Ésaiás 29:13)

A böjt a bűnbánat ideje. Visszatekintünk az eltelt hónapokra és őszintén szomorúak vagyunk a mulasztásainkért, amelyekkel megszomorítottuk a Szent Lelkeket.

De a böjtnek nem csupán átmenetileg kellene felébresztenie bennünk a bűntudatot. Az egész esztendőben, naponta hűségesen Krisztussal kellene járnunk. Pál így bíztatta Timótheust: „Hirdesd az igét, állj elő vele alkalmatos, alkalmatlan időben.”

Mikor rágondolunk Jézus gyötrődésére, a tanítványai közönye és a Judás árulása által okozott gyötrelmére, a katonák kezétől elszenvedett megkínoztatására és a keresztre feszítés embertelenségére, ezeknek a szenvedéseknek az átgondolása újból beláttatja velünk „a bűn rettenetes voltát.”

A böjt arra való, hogy belenézzünk a szívünkbe és könyörögjünk azért, hogy a Lélek fénysugara leplezze le előttünk a gonoszságnak még a leghalványabb nyomát is a szívünk legmélyén.

IMÁDKOZZUNK: Urunk, segíts, hogy a bűn valódi természetét felismerve, tudjuk teljesen megérteni Jézus önfeláldozó jóvátételét. Segíts őszintén felismernünk a szívünkben a bűn jelenlétét. Vesd ki belőlünk annak minden nyomát, Urunk, a Jézus Krisztus által. Ámen.

— Bizalommal tekintek Istenre, hogy azzá tegyen engem, akinek lennem kellene. —

Herbert Wood, (Ontario)