Csendes Percek, 1982 (30. évfolyam, 1-6. szám)

1982-03-01 / 2. szám

HÉTFŐ, MÁRCIUS 8. — Olvassuk: Luk. 16:19-31.

„Ne féljetek azoktól, akik a testet ölik meg, a lelket pedig meg nem ölhetik.” (Mt.10,28)

Mikor Jézus figyelmeztette hallgatóit a pokol rémes valóságáról, szavai nyersen, ijesztően hangozhattak. Szavait azonban az „elveszettek” iránti mélységes szeretet mozgatta. Isten „nem gyönyörködik a hitetlen halálában; azt akarja, hogy minden ember idvezüljön.” — Egy gyülekezet pásztort keresett. Többeket meghívott prédikálni. Az egyiknek ez volt a textusa: „A pokolba (seol) jutnak a gonoszok.” A gondnok ellenezte meghívását. Pár héttel később egy másik lelkész ugyanerről a textusról prédikált. „Hívjuk meg Őt” — mondta a gondnok. A presbiterek meglepődtek. Meg is kérdezték, miért jobb ez, mint a másik. A gondnok így válaszolt: „Igaz, hogy ugyanazon textusról beszélt, de mikor hangsúlyozta, hogy az „elveszettek,” a gonoszok kárhozatra jutnak, könnyek jelentek meg szemében, hangjában pedig fájdalom volt, míg amaz szinte kielégülést érzett.”

A pokolról sose beszéljünk bosszút-vágyó lélekkel. Akik Isten kegyelmét visszautasítják, azoknak rémes sorsa, kell, hogy elszomorítson. Megnemtért Barátom, ha az örökélet ajándékát el nem fogadod Istentől, az örökkévalóságot a könyörtelen fájdalom, sötétség és lelkiismeretfurdalás helyén fogod tölteni. Ünnepélyes intés, komoly igazság ez. Szeretettel mondom. Fogadd el hát Krisztust, míg nem késő.

IMÁDKOZZUNK: Urunk, tanítsd azokat, akik nem akarják hinni, hogy a bűn útja örök halálba vezet. Ámen.

— Csak, akik másodszor is születtek, kerülik el a második halált. — Rosalie C. Black (Pennsylvania)