Csendes Percek, 1982 (30. évfolyam, 1-6. szám)

1982-03-01 / 2. szám

MIÉRT CSINÁLOD? — Egy egyetemi hallgatót meg­kérdeztek: hogy gondolkozik a vallásról? A vallásról, mely a halál utáni jutalom Ígéretével igényli a jó, az erkölcsös viselkedést. A hallgató így válaszolt: „Ha er­kölcsi értékeim jók, nem hiányzik a jutalom, nem még a halál után sem. Csinálok valamit, mert szeretem csi­nálni.” És így érvelt tovább: „Bármely vallás, mely jutalmat ígér utóbb azért a jóért, amit most kell tennünk, utat téveszt. A keresztyén hitet az önzés, a haszonle­sés motiválja és nincs karaktere, nincs jelleme.” E gyakran hallott okoskodásra mit feleljünk? Valóban tiszteletreméltóbb csinálni valamit azért, mert az helyes, jó, mint csupán a jutalomért. A „mit kapok — érte — magatartás” rossz, ha tudom , elvégre is ezt kell tennem, mert ez helytálló. Forduljunk a Bib­liához! A Biblia különbséget tesz önzés és önérdek között. Az önérdek tiszteli Istennek szeretetből fakadó gondola­tát felőlünk, hogy mint bölcsek maradandó értékekért éljünk. Az önző ember viszont nem törődik azzal, hogy mi lesz a jövőben. A Biblia továbbá egyensúlyt tart akö­zött, amit azért csinálunk, mert az jó és a között, amit csinálunk, mert az bőven jutalmaz. A 2. Kor. 5-ben Pál megállapítja, hogy a keresztyén ember ambíciója az kell, hogy legyen, hogy tetszen Istennek mindenben. Ez az óhaj pedig a legjobb védelem az önző indítékok ellen. És mert jön egy nap, amikor számot kell adnunk az Isten előtt, önző célokért élve senki sem gyűjthet magának kincse­ket a mennyben. A jutalom csak másodlagos mozgató ahhoz a vágyunkhoz képest, hogy az Úrral legyünk és tet­szünk Neki mindenben. Jócselekedeteink hálából kell, hogy fakadjanak Istennek Krisztusban megmutatott sze­­retetéért. Mialatt azonban kifejezzük e földön szerete­­tünket, ez a keresztyén magatartás jutalmat is hord magában.

Next

/
Thumbnails
Contents