Csendes Percek, 1982 (30. évfolyam, 1-6. szám)

1982-03-01 / 2. szám

HÉTFŐ, MÁRCIUS 1. — Olvassuk: Luk. 16:19-29.

„Aki azért tudna jót cselekedni és nem cselekszik bűne az annak.” (Jak. 4:17)

A gazdag és Lázár példázatát mindnyájan jól ismerjük. De valójában gondolkodtunk-e már komolyan róla? Mit csinált a gazdag, ami olyan szörnyű ítéletet hozott rá? Jézus nem mondta, hogy a gazdag irigyelte volna Lázártól az ennivalót. A bűne az volt, hogy egyszerűen elfogadta a tényt, hogy a koldus ott nyomorog háza körül és semmit sem tett ellene. Sőt mi több: tudomásul sem vette Lázárt. Teljesen közömbös volt neki, mi történik a kapuja előtt.

Ha megfigyeljük Jézus szolgálatát a szegények, a betegek, a nyomorultak felé, láthatjuk, hogy ő nem fogadta el a helyzetet, az ő sorsukat, mint amint nem lehet és nem is kell változtatni. Az éhezőknek enni adott, a betegeket gyógyította és teljes szeretetével fordult feléjük. És keményen beszélt azok ellen, akik nem tettek semmit a társadalmi igazságtalanságok eltörlésére. Ha igaz követői akarunk lenni Jézusnak egyénenként, vagy az egyház igazán képviselni akarja őt. szívügyünkké kell tenni a Lázárok sorsát és minden erőnkkel, szavunkkal, cselekedeteinkkel meg is kell ezt mutatnunk a világnak. Aki tudna jót tenni és nem teszi, nagy bűnt követ el és nehéz lesz számadásuk Isten előtt.

IMÁDKOZZUNK: Urunk, adj szívünkbe igaz szeretetet, irgalmat, együttérzést a szenvedők felé. Nyisd meg szívünk, kezünk bátor cselekedetekre. Ámen.

— A szegények kincsét Isten a gazdagoknál tette le. — Martha M. Friesen (Nebraska)