Csendes Percek, 1982 (30. évfolyam, 1-6. szám)

1982-01-01 / 1. szám

,,(András) mondta (Simonnak): Megtaláltuk a Messiást.” (Ján.l: 41)

Luciano Pavarotti, a világhírű tenorista énekelt. Két kitűnő énekkarral és egy nagyszerű zenekarral együtt egy felejthetetlen zenei estet ajándékozott a közönségnek. Az előadás alatt a kanadai fiú-énekkarból egy fiúcska csöndesen előjött és odaállt a tenorista mellé. Pavarotti gyöngéd szeretettel rátette kezét a vállára, s aztán együtt énekeltek. Bizonyos vagyok benne, hogy a gyermekifjú sokáig fog emlékezni a pillanatra, mikor együtt szerepelt a híres Pavarottival.

Egy másik felejthetetlen pillanat vár azokra, akik döntöttek Jézus mellett és Hozzá jöttek. Az első találkozás valakivel — lett légyen belőle barát, barátnő, szerelmes — mindig nagyon fontos, kitörölhetetlenül belénk vésődhet. Ki ne mondott volna még ilyet: ,,Sose felejtem el azt az első látást.” Csoda-e hát az András öröme, ujjongása, aki nem valakivel, hanem egyenesen a világ Messiásával találkozott. Én azt hiszem, az élő Krisztusnak hűséges, elkötelezett tanítványai ma is, kivétel nélkül, ragyogó arccal állítják: „Sohasem felejtem el azt az első időt, mikor valóságosan megtaláltam Őt.” Testvérem, ugye nálad is így van ez?

IMÁDKOZZUNK: Óh, Úr Jézus, bárhol találkoznék is Veled, pusztában vagy zajos utcán, az élet örömében, vagy bánatában, indítsd szívem, hogy reménykedve kérdjem: „Mester, hol laksz?” Hívj magadhoz, hogy lássalak. Ámen.

— Emlékezzünk mindig az időre, mikor az Úrral találkoztunk. —

SZOMBAT, FEBRUÁR 27—Olvassuk: Ján.1:40-51

D.H. Householder (Ohio)