Csendes Percek, 1982 (30. évfolyam, 1-6. szám)

1982-01-01 / 1. szám

VASÁRNAP, FEBRUÁR 28. — Olvassuk: Fil.l:3-ll.

„Igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével.” (Ef.4:3)

Egyház a börtönben. Az összejött emberek különbözők voltak, bűnözők és nem bűnözők (politikai foglyok), azonban amire vágytak abban nem különböztek. Hiszen mindnyájan elhagyottak, kétségbeesettek, csalódottak, lélekben csüggedtek voltak. Lelki erőre volt szükségük kivétel nélkül, hogy legyőzzék az élet nehézségeit és az előre nem látható körülményeket. Vasárnaponként és speciális alkalmakon összejöttünk és imádkoztunk ezen a szokatlan találkozó helyen: Burmaiak, kínaiak, indiaiak, nepáliak, protestánsok és római katolikusok. Egyszerű, őszinte, felekezetközi, mindenféle fajból való keresztyén közösséget alkottunk, felszentelt lelkipásztor, képzett igehirdető és külső segítség nélkül. Felváltva imádkoztunk és bizonyságot tettünk hitünkről. Imáinkon, áhítatokon, ünnepi alkalmakon keresztül erősebbekké, boldogabbakká váltunk. Nem éreztük tovább oly nagyon a szomorúságot, a terheket. Bátorítást kaptunk, fényt láttunk.

Igen, Isten sokszor kénytelen ilyen nehéz úton munkálni a Lélek egységét. Milyen szomorú, mikor az egy Atyának gyermekei, az egy Lélekkel megitatottak között civódások, hántások, szakadások, külön csoportosulások vannak. Ha valahol, itt igazán szégyent hoznak a hívők Urunk drága nevére. Pedig az Úr kínálja az Ő békességének áldott kötelét, amely tartaná a Lélek egységét. Miért nem használjuk ezt jobban?

IMÁDKOZZUNK: Urunk, úgy fáj a szívünk a néped között levő szakadásokért. Lelkeddel tégy egy testté bennünket. Ámen.

— Ma megteszem ami rajtam áll a békességért, a Lélek egységéért. — Tun Thwin (burma)