Csendes Percek, 1982 (30. évfolyam, 1-6. szám)

1982-01-01 / 1. szám

SZERDA, FEBRUÁR 24. — Olvassuk: 1.János 3:11-18.

„Mert ez az üzenet, amit kezdettől fogva hallottatok, hogy szeressük egymást... Fiacskáim, ne szóval szeressünk se nyelvvel, hanem cselekedettel és valósággal.”

(I.János 3:11,18)

Utazásaim során szeretetről, megbecsülésről, szíves vendéglátásról győződtem meg, bármerre vitt is utam. Amint visszatekintek, elmondhatom, hogy az asztalközösségekben, a szolgálatokban, együttes imaóráinkban az egész emberiség egy család voltát érzékeltem.

A mi Urunk Jézus így adta idevonatkozólag a parancsot: „Szeressétek egymást azzal a szeretettel, amint én szerettelek titeket.” Mégis sokszor ellenséges szemmel nézünk másokra, mert azok mást vallanak, mint mi és nemzetiségük, színük más, mint a miénk. Miért van ez így? Talán azért, mert még nem ismertük fel, hogy örülhetünk a különbözőségekben is. Mint ahogy több hangszer közreműködése teszi teljessé a zenekari hangversenyt és több virág keveréke tesz igazán széppé egy csokrot, úgy az egyes nemzetségek keresztyénéi az ő külön színeikkel, szokásaikkal, talentumaikkal és erejükkel alkotják a keresztyének nagy családját, az Egyetemes Anyaszentegyházat. Ha igazán elfogadjuk és megértjük az Isten szeretetét, akkor nem lesz majd közöttünk szétválasztottság, hanem mindannyian egy család leszünk, „mindannyian egyek” Ő benne, Jézusban.

IMÁDKOZZUNK: Isten, Ura a világmindenségnek, nyisd meg szemeinket és szíveinket embertársaink iránti szeretetre bárhol éljenek is. Segíts bennünket, hogy meglássuk erejüket, szépségüket és hálásak legyünk értük, mint családtagokért. Ámen.

— „Ha Istent szeretjük, szeretni fogjuk az Ő gyermekeit is. Fred Cloud (Tenessee)